Dísz tér 15. - de la Motte-palota

Dísz tér 15., homlokzatA mai 14. és 15. számú telkek helyén a késő középkorban három lakóház állt, tulajdonosai között a hagyomány szerint a legjelentősebb Bakócz Tamás esztergomi érsek volt, aki 1504-ben az egész házat birtokolta. A jelenlegi épület elődje két középkori ház egyesítéséből és újjáépítéséből jött létre Buda várának a töröktől való visszafoglalása után. Az egyik az ostromban teljesen romhalmazzá vált, a másiknak néhány fala, boltozata és egy pincéje maradt meg. Az 1696-os felmérés szerint a ma használatos ház- és telekosztási rendszer ekkor jött létre, a középkori telekhatárokat kizárólag a pincetérben lehet megfigyelni.

Az újjáépítés, azaz a mai Dísz téri szárny kora barokk jellegű kiépítése a 18. század elején kezdődhetett, amikor - 1723-ban - Schulz János asztalosmester és felesége lett a tulajdonos. 1760-ban tőlük vette meg báró de la Motte des Aulnois Ferenc Károly mérnökkari alezredes. Neki tulajdonítható a kapualj, a felette levő szoba, a mai homlokzat és az udvari árkádos folyosó megépítése, valamint az emeleti termek díszítő falképeinek elkészíttetése.

Dísz tér 15., restaurált seccoA két középkori ház körvonalai a mai földszinti alaprajzon és a homlokzaton is nyomon követhetők. A nyolctengelyes homlokzatot kéttagú főpárkány zárja le, a földszint fölött övpárkány húzódik. Emeletén volutás záradékú, füles kőkeretes barokk ablakok nyílnak. A jobb oldali négy ablaktengely rajzolja ki az egyik korábbi épület tömbjét, melynek földszintjén az utca felől egy kis üzlethelyiség, mellette a középkori kapualj, majd egy kis szoba mögött egy középkori konyha húzódik meg. A konyha alatti pincerész egy boltozatos termet foglal magába, ahol a régi középkori kút volt. A másik épület ablaka és ajtaja mögött az egykori patika helyezkedett el. A négymezős, csehsüveg-boltozatos barokk kapualj a palota jelenlegi bejárata: innen vezet fel az emeletre a kétkarú lépcsőház, alatta a pincelejáró ajtaja nyílik. A pincében a már említett termen kívül még két járat húzódik. Az egyik a várbeli pincerendszerhez kapcsolódik, a másik pedig egy nemrégiben felfedezett természetes barlangba vezet.

Az udvari homlokzat jellegét az udvari oldalon végighúzódó földszinti és emeleti árkádos folyosó határozza meg. Az épület belsejét valószínűleg a de la Motte család alakította át, amikor barokk-rokokó stílusú, figurális, ún. al secco technikával felhordott falképekkel díszített, öt teremből álló impozáns emeleti egybenyíló szobasor jött létre. A falakon Gábriel, Mihály, Rafael arkangyal és Nepomuki Szent János, színes festésmezőben ábrázolt vázákban virágok, másutt Krisztus szenvedéstörténete, a passió jelenetei láthatók.

A Dísz tér 14-15. előtt, pincehelyiség középkori kúttal és újkori téglaboltozattal

A Dísz tér 14-15. előtt, a sziklapince középkori kváderfala és kürtője