Fortuna utca 14.

0311Kisebb méretű, egyemeletes, barokkos ízlésű lakóház, udvari részén fordított L alakú, földszintes szárnnyal. Középkori eredetére az 1955-1957-ben folytatott műemléki kutatások számottevő maradványokat tártak fel bizonyítékként. Az itt állt egyemeletes középkori lakóház eredeti formájában csak a telek északi oldalát foglalta el. A délre eső részen nyitott kocsibehajtó volt, melyet a 16. század első negyedében beboltoztak, kapualjat alakítottak ki, s fölé emeleti helyiséget húztak. Az épületet nyugati irányban, az udvar felé megnyújtották egy helyiséggel. Kisebb átalakításokat végeztek még a török kor folyamán is. Bár a visszafoglalási ostrom során emelete és nyugati része megsérült, a földszinti helyiségei és pincéje viszonylag jó állapotban maradtak fenn. 1689-ben a telket és a rajta álló romos épületet Irackh Dániel asztalosmester és neje kapta meg ingyen, kamarai adományként. Hozzájuk fűződik az együttes első barokk átépítése, s ekkor készült a ház máig álló kő kapukerete is. Az asztalos halála után, 1720-tól az épület tulajdonosai az özvegy új férje és annak leszármazottai lettek, s tőlük vásárolta meg azt 1821-ben Millitzer Heinrich pékmester és neje. Ettől kezdve egészen 1944-ig - bár tulajdonosai változtak - falai között pékműhely működött. A 18. század folyamán több részletben épült ki udvari szárnya, majd a 19. század első két évtizedében több átépítés zajlott az utcai épületrészen is. A pékműhely működéséhez kapcsolódóan, 1821-1838 között a főhomlokzat északi oldalán üzletajtót nyitottak. 0312Valamikor 1840 körül kerülhetett sor a főhomlokzat maihoz hasonló, neoklasszicista átépítésére, s az emelet jobb oldalán, konzolokon ülő zárterkély kialakítására. A homlokzaton még ezután is végeztek kisebb átalakításokat, s közben az udvari szárnyat is összekötötték a főépülettel. A világháborús ostrom során az épület igen súlyos sérüléseket szenvedett, utcai homlokzatának északi fele az erkély egy részével megsemmisült. Eredetihez hasonló helyreállítására 1955-1958 között történt Dragonits Tamás tervei szerint, Czagány István közreműködésével. Falai között ma a Pierrot kávéház működik.

Főhomlokzata háromtengelyes, a padlásszinten utcára néző oromfallal, kontyolt tetővel. Kőkeretes, kosáríves záradékú barokk kapuja a földszint bal oldalán nyílik, míg a túlsó szélen egy egyszerű, lépcsőkön megközelíthető üzletajtó, s a kettő között ugyancsak egyszerű ablak. Az emelet jobb oldalán két ablak között helyezkedik el a négy kőkonzolon nyugvó zárterkély, tőlük balra, a kapu fölött pedig egy további ablak. Az ablakok felett klasszicizáló szemöldökpárkányok vannak. Az emelet szintje fölötti, padlásszinti orommezőben további két ablak helyezkedik el.

Az épület kapualjának két oldalán a középkorból származó, részben egymást kiváltó ablak- és ajtónyílások láthatók. Különösen érdekes a kapualj baloldali, déli falában helyreállított kőkeretes, késő gótikus ajtó, melynek szemöldökmezőjébe vésve 1514-es évszám olvasható - egyedüliként a budai emlékanyagban.

0313

0314

0315