Országház utca

0521A Várhegy északi részén hosszában, észak-déli irányban végigfutó, egyenes utca. Mai formájában az északi várfaltól, illetve az Anjou bástyától a Szentháromság térig terjed, délről észak felé növekvő számozással. A középkori utca - a város akkori egyik főközlekedési útja - észak-déli kiterjedése némiképp más volt: a mai Kapisztrán tér, vagyis a Mária Magdolna- (később Helyőrségi) templom vonalán túl észak felé már nem folytatódott. Az utca mai folytatásában, az útburkolat alatt az újabb régészeti kutatások középkori házmaradványokat hoztak napvilágra, azaz e terület ekkor még beépített volt. Dél felé viszont hosszabb volt, közvetlenül csatlakozott a mai Tárnok utca középkori elődjéhez. (A Szentháromság tér ekkor még nem létezett, beépített terület volt, illetve a szóban forgó utca folytatását képezte.) A középkori elnevezése - legalábbis egy részére nézve - a platea Italica / Italicorum / Italorum, vagyis Olasz utca, Olaszok utcája volt, de előfordul említése platea Olazwcza formában is. Nevét értelemszerűen az itt élt olasz eredetű lakosok után kapta. A török korban kezdetben még Olasz utca mahalleszinek nevezték, de később már Hamam joluként, azaz Fürdő utcaként emlegették, mert itt állt Hamam dzsámi, s hozzá csatlakozva a Várnegyed egyetlen közfürdője. A török kor végi majd a barokk kori helyszínrajzok szerint az utcából három átkötő köz ágazott ki kelet felé, kettő pedig nyugatra. Valószínűleg ez megfelelt a korábbi, középkori állapotnak is. A keletre nyíló utcácskák legdélebbike - a mai 1-3. sz. épülettömb helyén - már nem létezik (ugyanitt, kissé délebbre eltűnt még egy, az 1687-es térképeken szereplő kisebb zsákutca is), megmaradt viszont a két északabbi: a mai Fortuna köz és a Kard utca. A nyugatra vezető utcácskák közül az északi, amely a Mária Magdolna templomtól, illetve annak kerített területétől délre haladt, mára ugyancsak eltűnt. A ma közvetlenül a templom maradványai mellett, délen húzódó köz bár hasonló irányú, de teljesen új kialakítású útvonal. Az eredeti jóval délebbre húzódott: azonos a mai Dárda utcával.

A visszafoglalást követően, az 1696-os Zaigerben mint "Böckhen gassen" - Sütő utca tűnik fel. Az elnevezés arra mehet vissza, hogy az utcában, a mai 17. sz. alatt lévő ingatlant Spiegl Bernát pékmester szerezte meg és állíttatta helyre. Ez az elnevezés azonban nem terjedt ki az utca északi részére! A visszafoglalás után a Mária Magdolna templomot a ferences rend kapta meg, akik a templomtól délre építették fel lépésről-lépésre kolostorukat, miközben sikerült a hozzájuk tartozó telektömböt is egyre nagyobbra bővíteni. A kolostortól délre futott keresztirányban a korábban már említett - mára eltűnt - kis köz, a Franciscaner gassl. (E köznek előbb a nyomvonala, majd a helye is megváltozott az idők során.) Bár a ferencesek kolostora nyugatra, az Úri utcára nézett, mégis a mai Országház utca mögöttük lévő szakaszát nevezték el ekkor Franciscaner Plazl-nak, azaz Ferences térnek.

Az utcának a mai Kapisztrán tértől - melyet ekkor Kayserliche Preche-nek, azaz Császári résnek neveztek - északra eső folytatása ekkor még mindig nem létezett: itt ez idő tájt hatalmas, kelet-nyugati irányú földhalom húzódott, mely a visszafoglalás során itt elpusztult házak és belső védvonalak helyén képződött, illetve részben szándékosan lett kialakítva. (A Várnegyednek ezt a területét érte a leghevesebb ostrom, s itt kissé nyugatabbra volt az a hely, ahol a külső várfalat sikerült nagyobb felületen leomlasztani. Erről a várfalon tört résről kapta a délre eső tér az elnevezését.) A barokk kori tervek egy részén itt nagyméretű, bástyaszerű belső erődítmény körvonalai szerepelnek, a földhalom ennek kialakítását is szolgálhatta.

0522A barokk kor egyik fontos, áttételesen máig meghatározó eseménye volt a klarissza apácák kolostoralapítása, majd az 1720-as évektől folytatódó építkezése a Ferences köztől délre eső telektömbön. Az apácák által birtokolt ingatlan kezdetben csak az Úri utca felőli néhány telekre terjedt ki, később azonban megvásárolták az ezek hátoldalánál lévő, az akkori Sütő utcára néző telkeket is, s végül az így nyert hatalmas telekkomplexum szinte egészét fokozatosan beépítették. Még be sem egészen fejezték azonban az építkezést, mikor 1782-ben II. József - másokkal együtt - az ő rendjüket is feloszlatta.

A klarissza kolostor kiürült épületegyüttesét végül két felhasználó között osztották meg: az Úri utcai részt a királyi kúria, a Sütő (Országház) utcai részt az országgyűlés kapta meg. Az utóbbi rész átalakítása Franz Anton Hillebrandt tervei nyomán 1785-ben készült el, benne többek között az alsótáblának (alsóháznak), illetve a felsőtáblának/főrendi háznak (felsőház) készült egy-egy reprezentatív ülésteremmel. Hillebrand átalakításai a belső tér mellett az immár főhomlokzattá előlépett Sütő utcai homlokzatot is érintették. (A mai számozás szerint ez a 28. sz.) Ugyanebben az épületrészben kapott helyet az ország levéltára (archivum regnicolare), a mai Országos Levéltár őse és az országos pénztár is. A mellette délre eső ház (26. sz.) már korábban is a klarisszák kolostorához tartozott, ekkor szolgálati lakások kaptak benne helyet. Magában az épületben egyébként országgyűlés mindössze háromszor ülésezett: az 1790-1791-es gyűlés első ülésszakában (1790-ben), 1792-ben, valamint 1807-ben. Mindjárt azonban az első itteni országgyűlés után elkezdték az épület előtti, korábbi Sütő utcát "Landhaus Gasse"-nak, azaz Országház utcának nevezni, s ez az elnevezés máig folyamatosan használatos.

A klarisszák után négy évvel, 1786-ban a ferences rendet is feloszlatták. A megürült rendház és templom átalakítására vonatkozóan több elképzelés merült fel; a kincstári tulajdonba került épületegyüttest végül a provinciális tábla és a központi főlevéltár kapta meg, melyet némiképp átalakítva 1789-ben vehettek át. E két intézményt azonban már a következő évben, II. József halálát követően feloszlatták, így az épületek ismét funkció nélkül maradtak. A rendház 1791-től különböző hivataloknak adott otthont, majd a templom visszanyerte szakrális funkcióját, amikor az uralkodó 1796-ban visszajuttatta az egyháznak. A két építmény sorsa ettől kezdve végérvényesen különvált.

0523Ezzel szemben a volt ferences rendház története fokozatosan összekapcsolódott a tőle délre álló volt klarissza kolostorral: előbb funkcionálisan, majd fizikai értelemben, építészetileg is. Ennek első lépéseként 1794-ben a ferences rendházat és vele együtt a klarissza kolostor Úri utcai épületét (a kúria korábbi helyét) a Helytartótanács kapta meg. A két együttes közé ekkorra széles tér létesült, ugyanis az egykori szűk Ferences köz a volt ferences kolostor déli udvarának megszünése után jelentősen kiszélesedett. A Helytartótanácshoz tartozó két, eredetileg független épületet azonban az 1820-as években egy új, hosszú épületszárnnyal kötötték össze az Úri utcai oldalon. Az ekkor elindult, máig tartó közös építészeti fejlődés eredményeként jött létre végül az a hatalmas épületegyüttes, mely az Úri utca és az Országház utca közötti háztömböt északról ma lezárja, s meghatározó eleme az Országház utca északnyugati részének. (Országház utca 26-28-30-32. sz.) A második világháború előtt (1867-től) a Belügyminisztérium használatában volt, jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia különböző intézményei kaptak helyet falai között.

A végeredményt tekintve igen hasonló, de jóval rövidebb folyamat zajlott le az utca túlsó végén, a délkeleti oldalon. Itt, az Országház utca - Szentháromság tér - (mai) Hess András tér - Fortuna köz által határolt telektömbön 1901-től felépítették a Pénzügyminisztérium hatalmas palotáját, mely építészetileg egységes (neogótikus) képet mutat. Falai között ma hivatalok és intézmények működnek. Az Országház utca felé csak kevésbé értékes oldalhomlokzata (1-3. sz.) néz, mely így is meghatározó eleme az utca itteni részének. Az új palota emelésével lezárult az utca déli végének kialakulása.

Visszatérve az utca északi részéhez, a mai Kapisztrán tér (akkori nevén: Ferdinands Platz) végén is túlnyúló területhez: a keleti oldalon álló sarokház (Nándor utca 9.) 1830 körül épült, majd 1840 körül a nyugati oldalon álló másik, jóval nagyobb saroképület (Kapisztrán tér 1.). Mindkét lakóház korábban erődítésnek számító területre került, s általuk jött létre az utca folytatása. Az utóbbi épület már 1855-ben kincstári tulajdonban volt; sokáig az Állami Nyomda működött falai között, mely 1954-ben a másik épületet is megszerezte. A Kapisztrán téri saroképületet újabban az I. kerületi Önkormányzat vette kezelésbe, és alakíttatta át Városháza céljára.