Újra főváros
A 18. század elejére a középkori Magyarország csaknem teljes területe felszabadult a török uralom alól. Az uralkodóknak szembesülnie kellett azzal a hagyománnyal, hogy elődeik székhelye Buda volt. (Azalatt a másfél évszázad alatt, amíg az ország középső része török megszállás alatt élt, lényegében a határ melletti, Bécshez közeli Pozsony vált a megmaradt Magyar Királyság fővárosává.) Annak persze semmi realitása nem volt, hogy a Habsburg-dinasztiából származó magyar király - aki egyben a német-római császári cím birtokosaként egy nagy közép-európai birodalom feje is volt - ide, birodalmának egyik elmaradott, távoli tartományába költözzön Bécsből. A magyar rendek ugyan újra és újra szorgalmazták, hogy Buda újra királyi székhely legyen, sőt ezt 1741-ben törvénybe is foglalták, ám valójában beérték volna egy másodlagos főváros szerepével, amelyben rendszeresen időzik a fejedelem. Ennek a kívánságnak ígért eleget tenni Mária Terézia, amikor 1749-ben elrendelte, hogy a királyi palota építése folytatódjon. A törvény azonban papíron maradt: Mária Terézia negyven éves uralkodása alatt (1740-1780) mindössze két futó látogatásra méltatta Budát, 1751-ben és 1764-ben.
Az üresen álló hatalmas épület hasznosítására több kísérlet is történt. A királynő először - 1766-ban - kedvenc lánya, Mária Krisztina és annak férje, a helytartóvá kinevezett Albert szász-tescheni herceg rezidenciájának szánta. Ők azonban rövid idő után Pozsonyba költöztek, hiszen az Albert által vezetett kormányhatóság, a Helytartótanács ott székelt. 1770-ben az angolkisasszonyok rendjének nyolc apácáját helyezték el az északi szárnyban, akik leánynevelő intézetet működtettek az épületben. Nyolc leány a királynő alapítványából, további 40-60 fizetség ellenében nyert itt nevelést.
Az angolkisasszonyok azonban nem sokáig maradhattak a várban. Intézetüket Mária Terézia Vácra helyezte át, mert a palotát 1777-ben a Nagyszombatról Budára költöztetett egyetem kapta meg. Az egyetem is csak hét évig működött itt, épületeinek ugyanis a következő uralkodó más funkciót szánt, ezért Pestre költöztette.
II. József uralkodásának évtizede (1780-1790) mozgalmas időszak volt Budán: a régi főváros közel került ahhoz, hogy visszanyerje középkori rangját. 
A "kalapos király" - így nevezték a kortársak Józsefet, aki nem koronáztatta meg magát, hogy ne kelljen esküt tennie a hatalmát korlátozó rendi alkotmányra - Budán központosította magyar tartományának kormányszerveit. 1784-ben Pozsonyból a budai várba helyezte át a közigazgatás és a pénzügyigazgatás kormányhatóságait, a Helytartótanácsot és a Királyi Kamarát. (A két szervet egyesítette, de halála után ezek újra szétváltak.) Néhány évre átköltöztették Pestről a legfőbb bíróságot, a Királyi Kúriát is.
A hivatalok elhelyezése nem jelentett problémát: az 1782-ben feloszlatott szerzetesrendek hatalmas épületegyütteseiben nyertek elhelyezést. A Helytartótanács és a Kúria a ferencesek és a klarisszák egymással szomszédos kolostoraiban rendezkedett be, az Úri utca és az Országház utca közötti tömbben (itt ma a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézetei működnek). Itt őrizték 1787-től az ország levéltárát is. A Kamara az egyetem Pestre költözésével felszabadult jezsuita épületeket vette használatba a Szentháromság téren (ezek a Mátyás-templom két oldalán álltak, részben a mai Hilton Hotel helyén). A negyedik budavári rend, a karmeliták kolostorában előbb a tisztviselők számára alapított kaszinó működött, majd az ország legfelsőbb katonai hatóságát, a Főhadparancsnokságot helyezték el benne.
A közigazgatás itteni összpontosítása ellenére Buda nem tudott minden fővárosi szerepkört megszerezni. Az országgyűlések többsége továbbra is Pozsonyban zajlott, mindössze három rövid ülésszakot hívtak össze Budán: 1790-ben, 1792-ben és 1807-ben tanácskozott a rendi képviselet a Helytartótanács épületegyüttesében kialakított Országházban (a mai Országház utcában). A törvényhozás mellett az igazságszolgáltatás központja sem Buda volt: a felsőbíróságok - a rövid kitérő után - a testvérvárosban, Pesten működtek tovább.
A kormányhatóságok ideköltözése következtében egyre több nemes és főúr telepedett meg a várban, s a szerényebb polgárházak helyén számos elegáns palota épült.