A török kori Buda (1541-1686)

Tartalomjegyzék

Buda török kori erődítései

HZ80050A város békés életét szolgáló épületek mellett azonban folyamatosan léteztek katonai rendeltetésű létesítmények, az erődítések karbantartására, építésére pedig külön figyelmet fordítottak, hiszen Buda a török birodalom egyik legfontosabb nyugati "végvára" volt. A Várhegy déli végén a volt királyi palota tulajdonképpen egyetlen hatalmas katonai objektum volt. Az erődítések itt kevésbé változtak. A legdélebbi részen álló kerek bástya, a déli nagy Rondella, melyet törökül Büjük frengi kuleszinek (Nagy frengi, azaz "frank" toronynak) neveztek, ugyan még Szapolyai korában épült, de viszonylag modernnek számított. Formája a török várépítészetben még sokáig használatban volt, így azon legfeljebb a szükséges javításokat végezték el időről időre. Elképzelhető viszont, hogy az együttes délkeleti sarkán állott, ugyancsak tekintélyes méretű - mára teljesen eltűnt - Vízi rondella már török kori bástya volt, de ásatások híján ezt legfeljebb csak valószínűsíthetjük. A délnyugati sarkon máig álló Buzogánytornyot még a Zsigmond-korban építették, s már akkor sem volt korszerű típusnak mondható. A törökök ennek ellenére - Kücsük frengi kuleszinek (Kis frengi torony) nevezve - megtartották, s mindössze vastagítása, köpenyezése történt meg. Az újabb régészeti kutatások megerősíteni látszanak a palota védműveinek északnyugati sarkán emelkedő Karakas pasa tornya (Karakas pasa kuleszi) török eredetét. MNM056Úgy tűnik, a királyi palota északi zárófalától induló nyugati városfal kerek bástyái, akárcsak az északi városfalat védők éppen a hódoltság korában nyerték el máig meglévő alapformájukat annak ellenére, hogy legtöbbjük esetében joggal valószínűsíthető valamilyen Szapolyai-kori, vagy esetleg még korábbi előzmény. A zárófaltól északra haladva mindenekelőtt az Ova Kapuszut (Mező kaput), azaz a mai Fehérvári kapu elődjét védő rondellát, a Kászim pasa kuleszit kell említenünk. Ezt követi az Eksi as kuleszi (Savanyú leves torony) majd a Veli bej kuleszi (Veli bej torony). A sort a város északnyugati sarkában álló Toprak kuleszi (Föld torony vagy Vertfallal épített "torony", itt inkább: bástya), azaz a mai Esztergomi rondella zárja le. Az ettől keletre eső északi falszakaszon két torony, a Sziavus pasa kuleszi és a Murád pasa kuleszi áll, majd a városfal a Bécsi kapuhoz (Becs kapuszu) csatlakozik. (Utóbbi máig is használatos neve éppen a törököktől származik.) A kapu túlsó, keleti oldalán a török korban még egy külső várfalat is építettek, amelyből köríves bástya, Mahmud pasa kuleszi állt előre észak felé. Ezt a külső falat és a bástyát azonban a 19. században teljesen elbontották. Az északi oldal városfala az északkeleti szögletben az Erdélyi bástyánál (Erdel kuleszi) ért véget. Ez a bástya, amelyet eredetileg még Szapolyai építtetett, a korábbiakkal ellentétben nem köríves, hanem szögletes formában készült, az olasz típus szerint. Később többször bővítették, de feltárások nélkül nem dönthető el a török kori átépítések mértéke. Ettől délre, a keleti városfalon még két bástya volt: a mai Halászbástya ősei. A kettő közül az északabbi erősebben előrenyúlt, s a végében kerekded torony állt. A törökök ezt nevezték Haber kuleszinek (Hír- vagy Őrszem toronynak). A kettős bástyától déli irányban lévő városfalszakaszon a bástyák szerepét a fal többszörösen tört, helyenként előreugró vonalvezetése helyettesítette egészen a keleti városkapuig, amelyet a törökök Szu kapuszunak (Vízi kapunak) neveztek.

HZ80046A